A smaragdzöld fűszálakra piros és kék székek néznek. Az üres Sóstói Stadion csendes, a madár se jár arra. Hogy a számtalan épületet megrongáló galambcsapatok máshol ütöttek tanyát, az csak Szekeres Eszter stadiongazdának és Gyulának köszönhető. Az egyik a solymász, a másik az ő kis madárkája.