Egy baráti ivászat, egy provokatív kérdés, és egy pillanat, amikor minden terápia, önismeret és józanság ellenére újra ugyanabba a körbe sétálunk vissza. Önironikus tükörkép sejlik fel: vágy, önbecsapás és az a keserédes felismerés, hogy a mintáink mindig utolérnek bennünket.