Harminc felett egyre erősebben kezdtem érezni, hogy valami belső sürgetés dolgozik bennem. Mintha egy láthatatlan időzítő kattogna, és folyton emlékeztetne rá, hogy „most már ideje lenne” megvalósítani a társadalmilag elvárt mérföldköveket. Eljegyzés, esküvő, gyerekvállalás, ezek a szavak lassan szinonimái lettek a felnőtté válásnak, és sokszor úgy tűnik, a környezetünk még jobban számon kéri rajtunk, mint mi magunkon.