Tizennégy évesek voltunk, amikor megismerkedtünk. Abban a korban találkoztunk, amikor az ember azt hiszi, hogy ami akkor van, az úgy marad örökre. Mindig ő lesz a legjobb barátnőm, sírba visszük a közös titkainkat és nyugdíjas korunkban majd nevetni fogunk a közös élményeinken. Sokáig tényleg így is volt. Több mint 21 éven át ő volt az a barátnő, akire mindig számíthattam, aki akkor is része maradt az életemnek, ha a körülöttem lévő baráti kör teljesen kicserélődött. Így utólag visszatekintve, ez igazán nagy szó, mert nem volt egyszerű a közös történetünk. Valójában csak néhány évig voltunk osztálytársak, nem sok időnk jutott a kapcsolatunk megalapozására. Aztán ő elköltözött, előbb másik városba, később külföldre. Mégis kitartottunk egymás mellett az évtizedek során. Ő volt az állandó az én életemben és én voltam az ő állandója. A két külön valóság árnyoldalai […]