A békák meglepően gazdag irodalmi örökséget hagytak a magyar költészetben és prózában. A 18. századi természetrajzoktól napjainkig számtalan szerző foglalkozott ezekkel az állatokkal - hol időjósként, hol költői képként, hol pedig ijesztő víziókban. Gáti István még „csinos állatocskának” nevezte a levelibékát, Weöres Sándor megverselésre méltatta brekegésüket, míg Csáth Géza rémisztő álomképekben ábrázolta őket.