Egy ideje már tudom: ha eljön a negyedik iksz, néhány apróbb plasztikai beavatkozást szeretnék elvégeztetni. Nem azért, mert „muszáj”, nem is azért, mert valaki azt sugallta volna, hogy szükséges – egyszerűen csak azért, mert úgy érzem, ezektől a dolgoktól jobban fogom érezni magamat a bőrömben. És szerintem ennek bőven elég indoknak kellene lennie. A legelső, amit szeretnék, az a szemem körüli terület felfrissítése. Mindig is táskásak voltak a szemeim, már egészen gyerekkoromban is, akárcsak az anyámnak meg az ő anyjának is. Valószínűleg ez valami genetikai dolog nálunk. Az utóbbi években viszont észrevettem, hogy a táskák egyre nagyobbak, sötétebbek és karikásabbak, ettől pedig folyton fáradtnak tűnik a tekintetem. Ez az a fajta változás, ami ugyan nem fáj, nem zavar másokat, de engem igenis befolyásol. Nem szeretem, hogy egy elgyötört, kimerült tekintet néz vissza rám a tükörből […]