A mai túlhajtott kibocsátási korlátok, a mesterségesen felgyorsított autó elektrifikáció, az akkumulátorcsomagok és a hatótávpara idejében jó volt visszamenni az autó hőskorába, amikor a gyáraknak nem arra kellett figyelni, hogy teljesíteni tudják az elvárt normákat. Nem kellett spórolni az üzemanyaggal, nem számított, hogy ezek a kocsik akár kétszer, háromszor annyi benzint is elégettek 100 kilométeren, mint a maiak. Jó volt látni, mennyire klasszikus és időtálló a 40-50 éves sportautók formája. Valószínűleg, hogy akkor még több idő volt megrajzolni a vonalakat, megtervezni a karosszériát, így azután valahogy szerethetőbb autók születtek, mint a mai, kicsit kapkodó világban. Amikor kijön egy merész formával valamelyik márka, azután nem viszi tovább. Nem sportautó, és nem is a közeli múlt, de jó példa erre a Honda űrcivicje, vagy a Nissan mára sokat szelídülő Yuke modellje. Jó, mondjuk az amerikai Dodge Dart régen sem volt szép autó. Érdekes, hogy pont ezzel az 1972-es évjáratú, Swi...