Anna Peter Breton művészete lírai módon kutatja az érzelmi és szellemi lét dimenzióit. Az emlékezet, az identitás és a mulandóság témáinak összefonódásával igyekszik formát adni ezen megéléseknek. Nomád ősi gyökereiből és mélyen spirituális érzékenységéből merítve festményei csendes párbeszédet alkotnak az én és a környezet között, amelyben a mulandóság a szépség forrásaként jelenik meg, a természet pedig a meditáció, az átalakulás és a remény terepévé válik.