A középkori európai kultúra és tudomány csendes, de jelentős központjai voltak a kolostorkertek. Ezek a gondosan tervezett és művelt területek nemcsak a szerzetesek mindennapi életének szerves részét képezték, hanem a botanikai tudás, a gyógyászat és a mezőgazdasági technológiák megőrzésének és fejlesztésének színterei is voltak. A rómaiak bukása után a kolostorok falai között maradt fenn az ókori tudás jelentős része, amit a szerzetesek nemcsak megőriztek, hanem tovább is fejlesztettek. A kolostorkertek így váltak a nyugati civilizáció fejlődésének fontos, bár sokszor méltatlanul háttérbe szorult motorjaivá.