Az általános felfogás szerint a II. világháború alatt meglehetősen szerény és lokálisan is behatárolt volt a magyar ellenállás, a magyar, úgynevezett partizánakciók nem voltak olyan széleskörűek mint például a francia La Résistance egész nemzetet behálózó mozgalma, vagy a Tito vezette jugoszláviai partizánhadsereg fellépése. A köztudatban az is mélyen gyökeret vert, hogy - a kommunista üdvtörténet szerint - e háború ellenes mozgalmakban a lényegében csak baloldali elkötelezettségű személyek vettek részt.