Asztalosműhely a Buda környéki Törökbálint egyik ipari övezetében. Óriás gépek, szerszámok precíz geometriában a falra helyezve, mint oltár a dolgos férfiak szentélyében. Konyhabútor fiókja készül, a kész munkadarabok már jenga módjára feltornyozva. A rend itt nem csupán munkavédelmi előírás, hanem a belső világ kivetülése. A befelé (és az izgő-mozgó végtagokra) figyelés a meditatívan surrogó körfűrész mellett a legerősebb. Polgár Tibor informatikus a szakmáját cserélte le előbb recepciósra, hogy emberek között legyen, majd asztalosra, hogy az önismeret és az önfelfedezés útját válassza „a középszerűség pokla” helyett. Hibázni is megtanult, már nem hajtja a tökéletesség keresése, de hiába is a szekrény tökéletes derékszöge, ha a fal, amelyhez illeszteni kell, sosem egyenes. A testi-lelki rugalmasság sokat segít egy életközépi karrierváltásban is.