A szó szoros értelmében nem tekinthetők vakoknak azok az emberek, akik prozopagnóziában, azaz arcvakságban szenvednek. Nem is olyan súlyos a helyzetük, mint a látássérülteké, mégis ez az eltérés hatással lehet a mindennapi életükre és a társadalmi interakcióikra is. Amerikai kutatók szerint jóval többen élnek ilyen rendellenességgel, mint azt a legtöbben gondolják.