Minden rendben, Andika? A nő, akit az anyja halála óta senki más nem hívott Andikának, csak az egyetlen gyerekkori barátnője, lebiggyesztette az ajkát, és megrázta a fejét. Mindketten tudták, hogy semmi sincs rendben. Épp azért jöttek együtt Berlinbe, hogy Andrea befejezze az önsajnálatot. Némán sétáltak egymás mellett a kastély fehér gyöngykaviccsal felszórt sétányán. Ildikó egyáltalán nem bánta ezt a szótlanságot. Augusztus óta alig volt este, amikor ne a barátnőjét kellett volna hallgatnia. Boroztak, az ujjlenyomatoktól opálossá vált a pohár felülete, Andrea egyre kásásabban formálta a szavakat. Néha megakadt egy pillanatra. Pedig te mindent feláldoztál, mondta ilyenkor Ildikó, mire Andrea bólintott. Pedig én mindent feláldoztam annak a stricinek a kedvéért, folytatta, az illatgyertya apró lángját bámulva. Háttérben a Winter jazz in New York-lista szólt.Kettejükön kívül csak kevesen jártak a parkban. Egy fiatal nő babakocsit tolt, miközben a telefonját piszkálta. A padon, amire e...