Kovács Anita: „Olykor gyorsan úszom, máskor a hátamon lebegek” Kuklis Katalin 2025. 01. 23., cs - 08:10 A tánc a mozdulat művészete, ahol ugyanolyan hangsúlyos egy kéz- vagy láblendítés, mint az arc rezdülése. S ha ez a mozdulat a népi kultúrából merítkezik, további mögöttes gondolattal, tartalommal telítődik. Ráadásul ha többen mozdulunk, az már egy pár, egy közösség közös mozdulatává válik. Kovács Anitával, a Duna Művészegyüttes táncos szólistájával beszélgettünk. A kislány Kovács Anita is szeretett táncolni? A kis Anita mindenre nyitott volt. Kisgyerekkorom óta a zeneiskolától kezdve mindenféle szakkörre jártam, például modern táncra is. Tizenkét éves voltam, amikor Ekecsen a faluban Dobsa Tamás és Dobsa Fodor Mónika elindították a néptáncegyüttest. Itt kezdődött a néptáncos utam. Mondhatjuk azt, hogy a te iskolád az Ifjú Szivek Táncszínház volt? Igen, mondhatjuk. Középiskolába a pozsonyi Duna utcai gimibe jelentkeztem, ahol abban az évben etnográfiai tagozat indult. Nem voltunk ...