Molnár Erzsébet elmeséli egészen átlagos élete történetét: útja a Pest széli kertvárosból vezetett Égetthalomra, ahol párttitkár férje idővel elhagyta, ő pedig a helyi néprajzi múzeum alapító vezetőjeként dolgozott évtizedeken át. Igazi coleur locale-nak tűnik első pillanatban; a kép azonban csalóka, mert az asszony a visszaemlékezés közben – ahogy nézőként mi is átélhetjük a monodráma fiatal szerzőpárosának, Kovács Viktornak és Kovács Dominiknak a Mintapintyhez fűzött vallomásos sorait – „újraalkotja személyiségét”. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.