Kevés elborzasztóbbat olvasni azoknál az eseteknél, amikor akár többévnyi szenvedés után szabadulnak ki gyerekek a bántalmazó szüleik, nevelőik fogságából, vagy éppen a halálukkal ér véget egy családi dráma. De ha életben maradnak is, égési sérüléseik vagy csonttöréseik, a szexuális erőszak gyötrelmei (e példákat közelmúltbeli esetekből vettük) életük végéig kísértik őket. Mint ahogy kísérthetik a lakókörnyezetüket is. Mit csináltak a sírás, sikoltás közben? Hova néztek a látható jelek láttán? – horgadhat fel a kérdés az olvasóban. Miközben sokan kerülhettünk már olyan dilemma elé, amikor gyerekek vagy nők mentális egészségét érintő nyugtalanító jeleneteknek lettünk szem- vagy fültanúi. És vártunk. Vagy nem vártunk, és nem lett jó vége annak sem. Nem nyugodhatunk meg. És nem hallgathatunk – mondja a szakember.