Egy este, amikor úgy döntöttem, hogy ideje megadni magam a Nagy Semmittevésnek, a TV-csatornák unott kapcsolgatása közben megakadtam az Amerikai szépség, mára kétes megítélésű filmnél. Sosem láttam korábban, de úgy éreztem, eljött az idő. Ez most nem egy kritika lesz, nem is tartom magam annyira jártasnak a filmes világban, hogy megkritizáljam. Ami viszont beindította a fogaskerekeket, hogy megint egy olyan film tárul elém, ahol a középkorú férfi főszereplő látszólag az álom életet éli – és mégis szenved.