Olvasom az első sorokat Andrej Kurkov ukrán író – korábban újságíró és börtönőr – “Samson i Nagyezsda" (angol változatban “Az ezüst csont”) című, eredetileg 2020-ban megjelent regényéből. “Samson úgyszólván megsüketült a szablya csapás zajától, mely kettéhasította apja fejét. A következő csapás sem nem találta el, sem nem kerülte teljesen el az ő fejét, lehasítva jobb fülét”. “Teljes a forradalmi zűrzavar. Az emberek nyakig felfegyverkezve. Százszor több bandita és rabló nyüzsög mindenfelé, mint bármikor korábban”. Néhány nappal és 280 oldallal később olvasom a könyv Epilógusának első mondatát: “Samson és Nagyezsda szorgosan dolgozott egymás mellett, hogy Anton és Grigorij vérét felmossák a nappali szobában. A munka másfél órát vett igénybe. Utána megvacsoráztak, és közben csak az időjárásról beszélgettek”.