Gyerekként sosem értettem igazán, miért kellene bárkit is példaképemnek tekinteni. Valahányszor valaki megkérdezte, hogy ki az én példaképem, legtöbbször anyukámat említettem meg, de még akkor is éreztem egy kis feszengést. Nem volt egyértelmű számomra, miért is fontos követni bárkit, ha mindannyian egyediek vagyunk, külön utakat járunk be, és végső soron senki sem fog ugyanoda eljutni. Miért fontos, hogy felnőttként is legyenek példaképeink?