Észrevettétek, hogy minden hűvös hajnal egy-egy újabb sárga árnyalatot fest a zöldbe? Még ha zöldnek is tűnnek a fák, egyre több bennük a meleg, a sárga, mint a kék. Persze, ezt csak a festő ecsetje tudná kikeverni a palettáján, finoman adagolni a kékhez a sárgát meg a vöröset – egyre erősebben. A bölcs természet ecsetje nyomán hamarosan egészen elvörösödik, sötéten sárgállva a földre hull. Addig viszont a miénk az élvezet, hogy a múlandóság e bűvös napjain megcsodáljuk a tündöklést az élet csúcsán, az elmúlás küszöbén, amikor a természet elénk tárja, aztán szórja egész vagyonát.