Emlékszem, milyen sokáig határozta meg az életemet az, hogy mim van vagy mim nincs. Állandóan hasonlítgattam magamat másokhoz, a lehetőségeim szűkösségén keseregtem, és szomorúan konstatáltam azt, hogy a pénz mozgatja a világot. Szó szerint szégyelltem mindazt, ami nekem megadatott. Pontosabban: mindazt, ami nem adatott meg. Szégyelltem a hiányt. A pénz hiányát. Most viszont eljött az Ciki, ha nincs rá pénzed? Ciki ha nem telik rá?