A mai vidékeket járva már aligha hihetnénk, hogy bizony voltak olyan idők, amikor egész Északkelet-Európát egybefüggő erdős terület borította. Amikor még zöldellő lombok tömegében úszott a táj, és a teremtés csúcsai nem az emberek, hanem a bölények, hiúzok és farkasok voltak. Itt élte túl a történelem évszázadait kontinensünk utolsó őserdeje is, ami 1979 óta az UNESCO Világörökség része, ráadásul kiemelt bioszféra-rezervátum és a Natura 2000 különleges természetmegőrzési területe is.