Ha egyszerre vagy pánikbeteg (vagy legalábbis szorongó) és zene-, valamint társaságkedvelő ember, az életed az ambivalenciák körül forog. Míg az egyik éned 0–24 pörögne, beutazná a világot, és fejvesztve stage-divingolna a nagyszínpad közönségében, a másik énednek létszükséglete a nyugalom, a csend és a kiszámíthatóság – a kettő összehangolása pedig időnként felér azzal a mutatvánnyal, mint amikor Philippe Petit kötélen sétált át az ikertornyok között.