Ha viccel szeretném elütni ennek a témának a komolyságát, azzal kezdeném, gyermekként sokszor voltam sámán. Nagymamám ugyanis naponta kétszer szólt rám, hogy „nyughassámán”, amit örökmozgóként nem volt egyszerű abszolválni. Mondjuk már akkor is bújtam a régi magyar mondákról szóló könyveket, amikben rengetegszer ott volt a Sámán. Így nagybetűvel, tele titokzatossággal, s némi félelemmel.