Még alig ért földig a lábam, szombatonként engem küldtek a pékhez kenyérét. Hosszú sor kígyózott kora reggel a kenyérbolt előtt, forró illat lengett ki minden ajtónyitásnál. Az utcán állt a sor, de gyorsan haladt. Odabent deszkapolcokon sorakoztak a jókora veknik, a fehér köpenyes bácsi segített a gumis hálószatyorba beletuszkolni a kenyeret, én meg lóbálva vittem hazafelé. És sokszor nem tudtam megállni, hogy le ne csipkedjem a csücskét, pedig tudtam, bünti lesz a vége, ha a kenyér sercli nélkül fog hazaérni…