Vajon miért szeretünk nosztalgiázni? Elmondom: megvan az az élmény, hogy gyerekkorunkban beleharaptunk az első lángosba? Jó fokhagymásan, a piacról, talán még tejföl sem volt rajta, sajt sem, csak az üres lángos, fokhagymával? És amikor odaértünk a közepéhez, ahol ropogós, vékony volt a tészta? Ki mondja azt, hogy nem szerette ropogtatni?