1. Egy tehervonat a síkságra ér, tovább közlekedik, kerekeiről a vért lemossák. Az első záporig fehérlik még a klórmész. A menetrendi közlekedés helyreáll. Precíz jegyzőkönyvek rögzítik a tények helyett a kényelmes magyarázatot. 2. Meggörbült a világ gyémánttengelye. Teste kerengő bolygó friss humusza már. Vágya, álma, gondja szívünkbe rejtve, gyémántok fénye között, kövek alatt, bogarak között. 3. Elment, cipőjéről a port leverte. Csukott szemhéjunkra míg vetít az elme, álmot, ami nem kartotékadat, anyagtalan térbe költözik a lelke. 4. A csend kegyetlen, árva. Torkunkban a kiáltás hiány. A kétség toronyba zárva. A szép jóság, a szelíd érzelem, messze jár, s egy fülkefényben dübörög, kiált a végtelen. (Nyitott mondat)