Maros Diána: Ahol már nincsen fájdalom Kulcsár Gábor 2024. 05. 08., sze - 14:11 Többször álmodtam róla, mióta meghalt. Egyik álmomban fiatal lányként láttam. Karcsú volt, mosolygós, szinte légies. Áttetsző selyemblúzt viselt, hosszú, fehér vászonszoknyát. Máskor már betegen jelent meg, újságolta, sokkal jobban van, most már biztosan meg fog gyógyulni. Anya, de hát hogy akarsz meggyógyulni, ha már meghaltál? – kérdeztem őt sírva, miközben tudtam, mennyire kegyetlen vagyok, hogy ezt mondom neki. Számtalanszor visszapörgetem magamban az utolsó heteket, napokat. Nem volt már időnk beszélgetni. Olyan sok dolgot kellett volna még megkérdeznem tőle. Itt hagyott engem egy halom rejtély közepén. Erre akkor jöttem rá, amikor ügyintézéshez szükséges iratok után kutattam a szobájában. Mást is találtam. Titkokat. Sosem beszélt róluk. Vajon tudta, hogy akaratlanul is leleplezem majd őket? Tudnia kellett. Egyszer majd neked kell elrendezni ezeket a papírokat, mondta a polcon sorakozó mappákra pill...