Tóth Erzsébet Fanni: Mentett kutya Kulcsár Gábor 2024. 05. 01., sze - 14:34 A kutya a lábam körül sündörög. Dörgölődzik a harisnyámhoz, nagy barna szeme kérlelve néz rám. Ahogy lehajolok hozzá, megcsapja az orrom a szaga. Ismerem valahonnan. Olyan, mint a gyerekkoromban azoké, akik rendszeresen megkergettek. Például amikor hazafelé bicikliztem az iskolából. Vagy amikor a barátnőimmel görkorcsolyáztam, és nekik nem tetszett, hogy az aszfalton csattogó műanyag kerekekkel megzavartuk a nyugalmukat. De volt, hogy csak úgy, saját unalmuk elűzéseként rohantak vadul csaholva a falusi porták kerítéseihez, egy pillanatra megállítva az ott bandukolók szívverését. „Utcamix” – így hívták az ilyen kutyákat akkoriban. Csámpás lába, zsemleszíne, kajla füle, hosszú és sovány testalkata volt ennek is, annyi különbséggel, hogy ő most nem Perbetén, hanem Felső-Ausztria egyik magas irodaházában nézett rám. „Mentett kutya” – szólt oda a kolléganő, amikor látta, hogy simogatom. „Én őt mentettem meg, ő me...