Az őskorban az ember a sós források vízét, a hamut és pár aromás növényt használt fűszerezésre, édesítőnek pedig a vadméhek mézét és a jávorfa nedvét fogyasztotta. Az ókorban már virágzott a fűszerkereskedelem: ismerős volt akkoriban a szezám, a kömény, az ánizs, a kapor, a koriander, a menta, a zsálya, a majoránna, a ruta, a bors. Mátyás király idejében kedvelt fűszerek voltak az olaszdió, a sáfrány, a fahéj, a gyömbér és a kapor is, a húsételeket erősen fűszeres mártásokban tálalták fel. Aztán valamikor a 18. század vége felé lassan elkezdett kikopni az egykor volt gazdag ízvilág, és ma már a hagyományos ízeink töredékét sem ismerjük. Változtassunk ezen!