Ha egy sajátos csavarral elkezdünk a saját gondolkodásunkról gondolkodni (ezt hívja a filozófia „meta” helyzetnek), nagyon hamar rájöhetünk arra, hogy folyamatos belső beszédben vagyunk önmagunkkal. Ezt az agykutatás már régen meg is magyarázta: a jobb agyfélteke által állandóan kínált érzet- és képhalmazt a bal agyfélteke valós időben rendezi, racionalizálja, s ezt egy belső, értelmes beszéddel éljük meg mindannyian a leghatékonyabban. De mi a helyzet akkor, ha idősebb emberek otthon, magukban hangosan beszélnek, vagy az utcán látunk ilyesmit?