Az egyik legősibb keresztény ünnep, vízkereszt, másik nevén Urunk megérkezése napjával lezárult a karácsonyi tizenkettednek nevezett kisdedköszöntő időszak; és már a farsang, az itt élők régi szavával a „fássáng” idejébe léptünk. A néphagyomány egykor ezt a Háromkirály-járás ősi szokásával vezette be. Pásztorgúnyát öltött gyerekek meg ifjak járták az utcát, tréfás rigmusokat, játékos verseket mondtak, hurka, kolbász és sütemény reményében. A vízkereszt-napi alamizsnagyűjtés évszázados szokása is ezzel rokon. A pásztorok mondókái megidézték a napkeleti bölcsek, a „háromkirályok” betlehemi látogatását, ahogy az a legendákban megmaradt. A sámánvilág archaikus szavai is föllelhetők az évszázadok óta szinte érintetlenül hagyott köszöntőénekben: „Happ, happ, fássáng! /