Az USA-ban már húsz éve detektoros kapun át lehet csak bemenni az iskolákba, ami gyorsabb megoldás, mintha megmotoznák a diákokat, hogy nincs-e náluk pisztoly, kés, balta. Nekünk mindez csak távoli szörnyűség volt. Egészen mostanáig. Bármit be lehet vinni az iskolába – és most nem csak az autópályákról, teljes legókészletekről, hordozható kozmetikai szalonokról beszélek. A tanároknak legfeljebb arra van energiájuk, hogy szabályozzák a mobilozást tanítás alatt. Fegyverekre nincsenek felkészülve. Hogy is lennének, hiszen ez nem tananyag az egyetemen – vagyis ösztöneikre, érzelmi intelligenciájukra kell támaszkodniuk. Akinek van affinitása ehhez a pályához, az könnyebben boldogul. A többiek pedig, akik kényszerből vagy véletlenül lettek tanárok, most riadtan evickélnek ebben a minivalóságban, amely a kinti világot képezi le, annak harcaival, szimpátiaversenyével, gonoszságaival. Nem igaz, hogy az iskola az életre készít fel, mert az már maga az élet. Csütörtökön egy elsős szakközépisko...