Ezerkilencszázhetvenet írtunk – az utazás kevesek kiváltsága, nem pedig joga volt. A nyugati határt csak politikusok, sportolók, üzletemberek, művészek léphették át. Ha engedték nekik. Magánszemély Nyugatra csak meghívásra, hivatalos meghívólevél bemutatásával utazhatott. A keresztanyámtól kaptam ilyet, de egyetlen schillingem sem volt. A kalauz a vonaton kedélyesen érdeklődött, hová utazom, Bruck an der Leithában kellett leszállnom, Háromévente, hetven dollárral – Első nyugati útjaink first appeared on Nők Lapja.