Franciaország, Luxemburg és Görögország példája azt mutatja, hogy az uniós egyhangúság követelménye egyre több tagállam számára válik nemzeti érdekérvényesítési eszközzé. A korábban főként a magyar kormányhoz kötött vétópolitika így már általánosabb intézményi problémaként jelenik meg: egyetlen ország is képes jelentős engedményeket kicsikarni egy közös döntés feltartóztatásával. Brüsszelben ezért ismét erősödik a vita arról, hogy bizonyos külpolitikai és szankciós kérdésekben az egyhangúság helyett minősített többséggel kellene-e dönteni.