Van, akinek feketén és édesen, mint az éjszaka, más tejjel issza, megint más addig nem tekinti magát a társadalom működőképes tagjának, amíg nincs túl az első csészén. A kávézás rituáléja kívülről nézve egészen abszurdnak tűnhet. Gondoljunk csak Douglas Adams űrlényére, aki nem érti, miért főzünk növényi darabokat forró vízben, hogy aztán olyasmit öntsünk bele, amit „egy tehénből spricceltek ki”. De nem kell messzire mennünk, hogy kávés irodalmi panorámát találjunk, a sajátjainkat is bőven megihlette ez a forró ital.