Ha valaki 10 évvel ezelőtt azt mondja, hogy vidéken, egy kis településen fogok élni, a magas sarkú cipőimet lecserélem gumicsizmára, a városi nyüzsgést a kakas kukorékolásra és a szódás hangjára, és mindezt még élvezni is fogom, biztosan kinevettem volna. Hat éve azonban fogtuk magunkat, és magunk mögött hagytuk Budapestet, amit azóta sem bántunk meg. Miközben egészen más életet kaptunk, mint amit korábban elképzeltem magunknak, valahogy sokkal közelebb kerültünk ahhoz, amire igazán vágytunk.