Fiatalon aktmodell volt, majd szobrász lett, elsőként ült modellt neki Ferenc József és Liszt Ferenc, és negyven évig tanította a Képzőművészeti Egyetem elődjében, a Mintarajztanodában, majd az Epreskertben a szobrász hallgatókat. A kiállítás így egyfajta virtuális „hazatérés” is; a kurátorok – Erős Apolka és Borovi Dániel – nemcsak számos, eddig nem azonosított (pl. a főiskolán lappangó) művel gazdagították a kiállítást, hanem a korabeli újságok híreit és műkritikáit beemelve izgalmas korrajzot is felvázolnak a művészet és a közélet századforduló környéki állapotáról, amely kialakította Budapest világörökség státuszú részeit. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.