Van egy különös, mégis megnyugtató elmélet, amely szerint minden kapcsolatnak megvan a maga végső pillanata. Egy utolsó beszélgetés, egy utolsó mosoly, vagy akár egy utolsó, teljesen hétköznapi találkozás, amelyről akkor még nem tudja, hogy az lesz az utolsó. Az élet azonban csendesen átrendeződik, és mire észbe kap, az illető már nincs jelen a mindennapjaiban. De miért történik ez? És miért nem vesszük észre, amikor megtörténik?