Van az a hús, amiért érdemes egy egész délutánt a füstölő mellett tölteni, és a báránycsülök pontosan ilyen. Lassan, türelmesen érik a parázs fölött, a dijoni mustár és a rozmaring lassan beleeszi magát a húsba, alatta pedig vörösbor és víz gőzölög, ami végig nedvesen tartja. A vége egy mélysötét, illatos kéreg, alatta meg olyan omlós hús, ami szinte magától válik le a csontról. Nem kapkodós fogás, hanem az a fajta, amire a vendégek még napokig emlékeznek. Egy maghőmérő, egy kis füst és egy kis türelem kell csak hozzá.