Ha lehunyom a szemem, és az általános iskolára gondolok, a lépcsők meredekségére gondolok, az udvarban álló tuják zöldjére, a medicinlabdák szagára, a faragók sercegésére, a körzőkkel telekarcolt padok érdességére, a nyelvemet színesre festő nyalókák fanyarságára, aztán arra gondolok, hogy ez mind hazugság, mert amikor az általános iskolára gondolok, soha nem erre gondolok.Az általános iskola bábszínház, aminek a paravánja mögött szeretek elbújni, test nélküli királylány vagyok, jótündér vagyok, felhő vagyok, Holle anyó párnája vagyok, csak egy hang vagyok, még az sem, mert a báb mondja helyettem az előre megírt szöveget.Az általános iskola ritmus, de nekem nincs ritmusérzékem, hiába tapsolom, hogy ti-ti-tá-tá-ti-ti-tá, énekelem, hogy hej Dunáról, nem érted, hogy nincs ritmusérzéked, mondja Marika néni, ne húzzuk egymás idejét.Az általános iskola piactér, matrica a csokiért, nyalóka a színváltós ceruzáért, 100 forint a hallgatásért, csak a tanárok meg ne tudják, hogy hónapokon át ír...