Nem a betegségekről beszél először, nem is a díjakról és a sikerekről, hanem az emlékeiről. Azokról az emberekről, akik már nincsenek itt, illetve azokról a történetekről, amelyeket egyre kevesebben ismernek. Szacsvay László 78 évesen is úton van: beszélgetésekre jár, fellépéseket vállal, régi barátokat keres fel. A teste olykor már lassabban engedelmeskedik, a kíváncsisága és az életkedve azonban változatlan. Talán emiatt hangzik súlyosan és mégis egyszerűen az a mondata, amelyben egész életfilozófiája benne van: „Aki leáll, az meghal.”