Arra gondolt egy senki, el kénemenni a sok nulla közé, hátha a csapattagja lehet, hiszen ott nincsenek nevek,sem nemek, csupán vannak valahogyan,és kitöltik a hatalmas teret. A nagy semmibenjárnak-kelnek, nem vetik el őket, mégiskikelnek. Okoskodnak naphosszat maguknak,s ezt büszkén teszik, mert közülük senki nemveszít. Följebb nem jutnak, szintjükönmegállnak végleg, bármit is kínál fel tálcánaz élet. Ám a mástól félnek egy kicsit, az márhalálos ítélet nekik. Nullának lenni ígéret, a haza,a család, nincs vágyuk, így kerek számukra a világ.De egyszer egy szép napon vezényszóra,a senki rájön, hogy ütött az óra. Akkor aztán nem lesz többkapaszkodó, se út, se találkozó. A magány azösszes nullát bilincsbe veri, a semmi is homályba vész,tán a lélek marad egy csöppet szabad, és véget is értaz egész.