Az emberi létezés legvégső fázisát, a haldoklást vizsgáló modern kutatások egyre pontosabb képet nyújtanak az agy utolsó reflexeiről. A legfrissebb klinikai elektroenkefalográfiás eljárások egybehangzóan arra utalnak, hogy az érzékszerveink fokozatos leépülése során a hallási mechanizmusok maradnak a legtovább működőképesek. Ez a felfedezés alapjaiban változtatja meg a palliatív gondoskodás módszertanát, például azt, ahogy a haldokló vagy a klinikai halál állapotában lévő emberek jelenlétében beszélünk. De empirikus választ ad a halálközeli élmények során tapasztalt akusztikus észlelések természetére is.