Amikor évekkel ezelőtt először leültem megnézni az Euphoria első részét, konkrétan dühös lettem. Nem azért, mert rossz volt. Hanem azért, mert annyira nyersen, agresszíven és kegyetlenül tolta az arcomba azt a világot, amiben a mai tinik élnek, hogy ösztönösen tiltakozni kezdtem ellene. Aztán néztem tovább. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy teljesen beszippantott. Mert Hidasi Judit: Az Eufória már nem sokkolni akar – hanem lassan maga is szétesik (kritika)