Makai Mira lényei egyszerre kedvesek és zavarba ejtők: egy pillanatban rajzfilmfiguráknak tűnnek, a következőben már szörnyekké válnak. Képlékeny, fluid formái az absztrakció és a figurativitás határán egyensúlyoznak, ahol a jelentések folyamatosan elcsúsznak, és a néző tekintete újra és újra átírja az értelmezést. Fali objektjeiben a tufting puhasága és a kerámia csillogása találkozik, sajátos, érzéki feszültséget hozva létre: a bolyhos, ölelő felületek és a fényes, kemény részletek egyszerre idézik meg a gyermeki tárgykultúra intimitását és a totemszerű, mitologikus jelenlétet. Munkái így nemcsak vizuálisan vonzóak, hanem finoman nyugtalanítóak is, egyszerre hívnak közel és tartanak távol.