Bár a középkorban az állatokat általában valamilyen konkrét feladatra tartották – például vadászatra vagy egérfogásra –, számos olyan beszámoló maradt fenn, amely arra utal, hogy sokukat valójában szerették és ragaszkodtak is hozzájuk, nem csupán a munkájukat ismerték el, így egyáltalán nem elrugaszkodott, ha házi kedvencekként utalunk rájuk.