A Tanácsköztársaság után kialakuló, önmagát büszkén „ellenforradalminak” nevező rendszer alapvető ideológiája az antikommunizmus volt, külpolitikájában pedig a Szovjetunió számított a legfőbb ellenségnek. Így Magyarország sokáig a diplomáciai kapcsolatokat sem vette fel Moszkvával annak ellenére, hogy a szovjet állam nemzetközi elszigeteltsége fokozatosan megszűnt. Sajátos módon végül a fasiszta Olaszország biztatására és közvetítésével létesült diplomáciai kapcsolat hazánk és a Szovjetunió között 1934-ben. Mai kifejezéssel élve azt is mondhatnánk, hogy egyfajta „illiberális tengelyt” akartak kiépíteni az olaszok a nyugati demokráciákkal különböző okokból szembenálló országok között. A mai viszonyokkal hasonlóságot mutat az, hogy a magyar-orosz érintkezésben akkor is kiemelt szerepe volt Törökországnak mind a közvetítés, mint a technikai kapcsolattartás szempontjából.