Barátnőm kislánya, aki akkor még állni is csak úgy tudott, mintha vízágyon egyensúlyozna, akkurátusan adogatta teregetésnél a zoknikat. Elszorult a szívem: talán ha ilyen korán kezdtek volna a hétköznapi teendőkben partnerként kezelni a szüleim, nem kaptam volna három e-mailt a főnököm főnökétől, hogy tegyek rendet az asztalomon.