Sem emlék, sem varázslat: amit Radnóti az alázatról tud, és mi nem Lírai dekódolás Vannak versek, amiket olvasol. És van, amelyik visszaolvas téged. A Sem emlék, sem varázslat az utóbbi. Nem a látványtól, nem a hírnévtől. Azért, mert a közepén kimond valamit az alázatról, amit általában félreértünk. Mert az alázat a mi világunkban, rossz PR-t kapott. Összenőtt a megalázkodással, a csöndes fejhajtással, a "nem teszek semmit" gesztusával. Radnóti egy versben szétszedi ezt az egészet, a saját tragédiáján keresztül elénk tárja az igazságot. Nem kéri, hogy csodáld. Csak belép, és elvégzi benned a munkát. Ez a vers nem a látvány miatt üt. Nem kér engedélyt, nem kér részvétet. Úgy jut a lelkedig, hogy nem dörömböl az ajtaján, de még csak nem is kopogtat. Szempillantás alatt azonosulsz a lírai énnel, és ha ismered a költő életét, már a hatodik sorban együtt könnyezel vele, valahol a munkatáborban, a barakk egy sötét zugában, ahol nem jön az álom…csak a "Marschstiefel" menetcsizmákat bírtokb...